Bizony...újabb hobortot sorakoztattam fel a kis-jegyzet füzetembe! Az Ulzzang-ról egy régi bejegyzésben folytatok részletes elemzést. Már pedig, ha képben akarsz lenni, akkor ezt is el kell, hogy olvassad! Alteregón mit értünk? Mikor egy hozzád hasonló küllemű vagy jellemű embert össze-vetsz saját magaddal. Mintha csak egy ikertesód volna. Persze, valaki kitartóan akar rájuk hasonlítani is...de én alteregón nem ezt értem. Amúgy is...véleményem szerint nem is hasonlítok erre a Kim Shin Yeong-ra. (>_<) Ezt a felvetést, egy nagy KOREA fan barátnőm vetette fel, miszerint ha már neki is van egy alteregója, akkor nekem is legyen. -.-' Egyedül, azért érzek szimpátiát ez iránt, mert Korea egy teljesen eltérő ország...és valahogy jó érzés a világ másik pontján megtalálni a hasonmásodat, ha hasonlítasz is ha nem teljesen rá. Megnyugtatóan hat rám, hogy véleményt kikérve rávezettek, hogy talán a szeme és haja megeggyező az én kinézetemmel. Meg hogy mosolyog, mert az nálam megszokott. Ha úgy vesszük talán alkatra is megfogott vele az Isten...de mint tudjátok, Koreában igen híres arc-test plasztikákon mennek át az emberek. Szóval kitudja, hogy valóban így néz ki a valóságban vagy sem. Ez remek példa, hogy ne tekintsem példa-képemnek, vagy rajongásommal itt istenítsem! Ázsiai alteregómnak igen tökéletes lesz. Talán, a továbbiakban még a történeteimben is alkalmazom, mint küllem-leíró karakter. ;) Néztem róla képeket meg videókat is, és azt hiszem, kezdem meg kedvelni. ^^ Hasonlót kívánok mindenkinek, hogy megtaláljátok a saját alteregótokat! :-)

Megtörtént! Ma, reggel a 6.10 busszal átszálltam a 7.45 vonatra! És meglátogattam. Ugyanúgy fogadott...miközben, sejtelmes se volt mi készülődik a háttérben. Hagytam beszélni...s csakúgy öntötte nekem a szavakat. Bocsanátért esedezett, és melegen megölelt. Én viszont könnyezni kezdtem (...)
Szinte már zogoktam...ő pedig nem tudta mire vélje a cselekedetem. Azt hitte, kapcsolat hiányom van és gondterhelt vagyok. Valamelyest igazat mondott. És abban pillanatban volt adodó, hogy elmondja. Elmondtam. Levegővétel nélkül...súlyosan hozzá vágva a szavaimat. Eleinte, úgy véltem, annyira megleppett lesz, hogy egy pillanat alatt kizárna a házából. De...nem! A meglepettsége erőteljesen látszott rajta, aztán...ismét átölelt, egy szónélkül. Semmi szó, semmi cselekvés. Csak ölelt, némán, de annál kifejezőbben. Hirtelen azt sem tudtam, milyen megnyugvással szolgálhat ez, ha még reagálást se hallottam a szájából. Később viszont, rájöttem, hogy ez is valami közvetítése annak, hogy bár mindent megváltozna, az én javamra. Hogy Istennek tetsző életeként, a nőkhöz vonzódjon mint a legtöbb ember. Ismét be kell látni, én voltam rossz időben, rossz helyen. Mert megismertem...aznap. S azóta minden megváltozott. Barátok lettünk...szinte lelki-társak...aztán jöttem én, a kicsinyes és naív érzéseimmel. Nem tudott segíteni...de ha akart is volna, akkor sem. S valóban, igazam volt. Ma lezárult a két-éves barátságunk. Azért egyrészt, mert jól tudtuk, ez hatással le a későbbiekre...bánkodni fogok, ő pedig tétlenül elnézte volna fájdalmamat. Másrészt, ez már nem tartozott a "csak barátság" szekcióba. Ez annál több volt...amit így volt helyes lezárni. 2 éves barátság, szinte a semmibe hullott, az én kibírhatatlan őszinteségi rohamom miatt. Ha tovább erőlködöm leplezni valódi érzéseimet, abba nem ő, hanem én előbb-utóbb bele-betegettem volna.
Utolsó mozzanat: Sietve távoztam onnan, miután vallottam, mert otthon eléggé rossz szemmel nézték volna ha későn érek haza. Pedig, szívem szerint még maradtam volna! Seungri...természetesen most is vaj szívű volt velem szemben. Egy pillanatra kizökkentette a férfiak vonzódási énjét. Nem szokványos, amit cselekedett...sőt! Végleges búcsúzás képpen megcsókolt. De teljesen eltérően hatott rám, hiszen, régebbről már volt alkalmam ilyesmit tenni a volt barátaimmal. Természetesen férfi mivolta gátolta bennem, hogy ne úgy gondoljak erre a "köszönésre" mintha egy barátnőmmel smárolnék! Nem. Valahol azonban, érezhető volt a baráti szeretette, holott maga a csók, a barátságnál mélyebb érzéseket hangsúlyozza. Egy pillanatra reménykedtem, hogy ennek a tetnek lesz valami jó kimenetele,...ám, mikor elhagyta a számát, savanyúan rám nézett és azt mondta: "Bár úgy lenne..."
Ez volt a végszó...

Ma olyan érzéssel keltem, - így dél óra tájt - mintha az ággyal együtt gyártottak volna. Lustúltam én már eleget, már a szünet első hetében! >.< Úgy látszik, ragályos ez a nyári-kor vagy mi. Ma viszont, úgy tervezem "felszökök" drága Seung-chanomhoz. Anyám amúgy se örül, hogy felmegyek: mert szerinte is felesleges...így hát maradt az, hogy egyedül lerendezem a köztünk zajló háborút. Invitálást nem kaptam, de csaknem fog kizárni engem, azt aki 2 éven át mellette volt amikor kellett! Egy haverja az csipirelte el, hogy jól áll most a kapcsolat-szénája...azaz ismét szerelmes! GREAT! Megint mehetek bemutatót tartani...ugyanis, intim titok: rajtam szokta gyakorolni! -.-' Nem mintha bánnám vagy mi...csak azért szar érzés! Mert, ha most olvassa az a bizonyos személy, akkor tudnia kell, a fájdalmam okozója az, hogy nem csak barátként tekintek rá! Hát leírtam...
Tudatába vagyok azzal, hogy az eltérő nemi indentitásunk nem hozna sikert, főként, hogy mi vagyunk a legjobb barátok egyben. Szóval...nem kérek én itt szívességet. Napokkal ezelőtt az az "új barátnős" eset is mélyen érintett, de nem mondhattam - írhattam le senkinek. Túl nyomasztó, és önsajnálkozó érzés lenne. Ellenben, ma azért volt merszem megírni, mert valahol a levegőben érződik, talán ez lesz az utolsó találkánk az életünkben. Fájó, hogy egy ilyen rendkivűl oda-adó és figyelmes barátomat veszítem el, pusztán azért mert a női hormonjaim kitörtek a "csak barátok" zónából. Pedig, azt is tudom, hogy ő cseppet sem érez így irántam. Nem is érezhet!! Tényleg sajnálatos, ezt most, 3 nappal a szülinapom előtt lejátszanom. Főleg, hogy erre a nyárra nem terveztem be a "végleges búcsúzkodásokat" (...)

Tudod, én már jóval egy évvel ezelőtt elhallgattam előled, hogy valójában hogyan érzek. Mert nem akartam, hogy feleslegesen magadat hibáztasd! És az, hogy ennyire malupatívan hatsz rám, és féltékenykedsz, még nagyobb dózist jutatott a szívembe.Meg ha úgy vesszük...pasinak se vagy utolsó! Sőt!! Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben egyszer-kétszer, hogy engedjek tovább annak a bizonyos "bemutatós helyzetnek". Tudod, hogy értem! Mindezek tetejében, jobb lesz ezt most személyesen átbeszélni, és kilelkizni egymás közt. Nem szeretnék ártani, magamnak se ha itt öntöm ki a lelkem. Hamarosam indulok...

Szem-látomást, most egyre többször jelentkezek. Naná, hisz nyár van, öcsi-sajt! ;) Több az unalmas percek száma, melyet a blog-írásommal töltök el...többnyire :P Ír- és mond, várhatólag csütörtökön CHAMPIN-PARTY-t tartok a fiú haverjaimmal, egy nap előtt a szülinapom ünnepléséből kifolyólag. :) Igen...I'M 19. Húh...de öreg, ugye? xD Ennek az aggastyán kornak betöltésének örömében, csütörtökön haverkodok, aztán pénteken hivatalosan - meghitt családi-baráti körben - ünneplünk. Szegény ikertesómnak, pont az nap lesz a bankett-je...de nővérem optimista hozzáállása szerint: "Lesz egy nap, ami egyedül csak a te szülinapodról szól!" :)) Danke! ^•^ Nos, igen...ha ez lezajlott nagy nehezen, jön a július! Képzeletemre, sikerült rászánnom magam, hogy fölmenjek Seungrihoz. Ugyanis engedélyt adott rá, hogy megbékéljem! >.< S most ismét megyünk lelket-öntenni egymásba. Remélem...egy mc még belefér! ;) Oké...oké... mi van még? Nos, ha vigasztalási módszerem sikert hozz, talán még a Balaton Sound is összejön! ^^ Wíííí....! *happy* Igaz, nem lesz egy olcsó mulatság, de elviekben Seung-chan is beszáll! Remélem *-* Július végén lenne a lovas tábor, ami pacik nélkül igen furcsa lenne x) Mindenesetre...egyedül az agusztusom lesz igazán szabad, ha tanulást hanyagoljuk -.-' Utálatos egy dolog... Yuuup! De Benedict akkor forgatja - helyesbítek forgatja le a stáb - a Sherlock 3. szériájának az utolsó részét, amit szeptember végére már le is adnak a TV-ben!! *_____* De csak amerikába -.-' Nekünk kell még egy kis idő, - hét vagy inkább egy hónap - míg lefordítattják. SUCK! Uuhhh...utána novemberben a THOR 2!! *-* Majd a hatást hevítve, decemberben a HOBBIT: Smaug (Benedict szinkronhagja alatt) pusztulása *-* Ohhh...ez már csak öröm köbön! >.< Annak ellenére, hogy 12.-ben ezek a hónapok nevezetesen zsúfoltak és neccesek! For example: Szalagavató, fénykepézés...stb. -.-' Remek! Noh, ez lenne a hadi-terv, vagy évi-terv ha úgy tetszik jobban! :-)

Gyors-talpaló a kezdő vadóc lányoknak, akik kétségbeesetten keresik a hibát önmagukban pasi keresés téren. Több érvel is szolgálhatok, ami nem arra mutat hogy veled van a gond! Hogy miért ez hirtelen ajánlkozó tanácsadás? Mert egyre gyakrabban és gyakrabban kapok visszajelzést barátnőimtől, ami pusztán a testi jelek félrértelmezéséből fakad. Hát, persze hogy nem a külsőddel és a beszéddel van a baj!! Nyílvánvaló, hiszen a partnered nem csak erre figyel. Öntudatlanul is érzékeli, ha a jelenlétében feszengsz, izgulsz vagy örülsz. Szinte mindent megtud, egy ideges kéz-tördeléstől, egészen a lesütött szempillákig. Csak tudni kell, alkalomhoz illően bevetni!! Ez a lényeges tudomány sokakban megveszni látszik, mivel tapasztalat nélkül, de még tanácsot kérve sem, mennek bele. Íme egy ok amiért a találkáknak rossz lesz a végkimenetele. Szolgáljon bíztató tanácsként ez a hozzászolásomhoz, mindazokhoz akik még nem jöttek rá, micsoda értékek lapulnak meg bennük!

---

Ahogyan bárki más is, még én is elvárom hogy mindenki önmagát adja. Ez a kiszemelt pasinknál is nagyon fontos. Persze, nem mondom, hogy ők lényegtelenül átsiklanak a küllemmen. Nem. Ez persze nem jelenti azt sem, hogy egy frissen nyomtatott címplapból kell kimásznia a hölgynek! Dehogy is! A kellő elegancia és kifinomultság - mind az öltözékben, mind a sminkben - bőven elég, hogy lehengereljük jövendőbelinket külsőnkkel. De! A belső tulajdonságokkal csínnyán! Nem úgy értem, hogy nem szabad megmutatni. Mindössze kölcsönös bizalmat kell elvárni. De ahogy említettem is...a testi jeleinkkel is nagyban befolyásolhatjuk az érzéseket. Gondolok itt egy adott szituációra, amikor kettesben vagy egy igen jóképű sráccal. Elsőre, azt hinnétek, megdorgálnám azt a fajta viselkedést, amikor feszengve és félve összeszorítjuk a combunkat, vagy idegesen pödörni kezdjük a hajunkat. Nem! Úgy vélem, tapasztalataimból kiindulva, az erősebbik nemben tett-vágyat kelt, ha egy ilyen törkény magatartással tudtára adod, hogy egy erős férfira van szükséged. Sőt...nagyobb elszántságot is tükröz számára, hogy ez a személy ő maga legyen. Persze nem kell huzamosabb ideig eljátszani a mimóza virág-szálat, mert bizonyos, hogy egy idő után bele is un. Sajna, ez van. Ha némi érdeklődést szeretnél kiváltani, hőn áhitott hercegedből, ideje lesz bedobnod a női adottságaidat. Nah, itt nem a mellekre, és más egyébbre gondolok!! Mert akár hiszed akár nem, anélkül is az ujjad köré csavarhatod a fejét, megerőltetés nélkül. Ugyanis, mi nők rendelkezünk annyi szexuális kisugárzással, hogy egy előre megfontolt terv nélkül is vágyat keltsünk a férfiakban. Gondolok itt egy olyan jelenetre, ahol ismét csak főszerepet kap; te és a kiszemelted. Teszem fel, ha megközelíted, annyira amennyire az intimszféraja engedi, s egy apró, jellemtelen ujj-mutogatással a mellkasához érsz, már minden porcikáját arra ingerli, hogy valami mohó cselekvést elkövessen el ellened. De ez még semmi ahhoz képest, amit ez a 21. század kitalál magának. Szóval nem kell félteni itt senkit...csak legyen bátorságod alkalmazni.

Egy apró vallomás: Hidd el, én se korán kezdtem...idő-igényes amíg megtanulja az ember a másik érdeklődését felkelteni. Valamint, én sem a földön-túli szépségemmel, de még nem is a filozófikus beszédemmel nyügzöm le a férfiakat. Csak a testi "morzékat" (jeleket) alkalmazom...ami több eséllyel hoz sikert, mint értelmetlenül és félpucéran odavetnem magam az első jött-ment pasinak! Mindenesetre...előre is, sok sikert kívánok! ;)

Másnap, a megszokott londoni éghajlathoz igazodva, hűvös és párás levegőt hozott a szél a résre nyitott ablakomból. Szinte már az első szimpatásommal érzékeltem, a hajnali időjárás nyomasztó csendjét. Csak néhány rozoga, pöfékelő taxi törte meg az utca néma moraját. De ahogy kitekintettem az ablakot behálozó eső-cseppek mögé, máson kezdet zakatolni az eszem. Utalva az ideérkezésem pillanatára, mikor szerencsétlenül áldozata lettem a leendőbeli lakótársam lejáratása által. Szörnyű egy megvető érzés volt, ami eddig még ismeretlen fogalom volt számomra. Hasonlíthatnám egy éles késhez, mely könyörtelenül a mellkasomba dőfődött. De éppen megfelelő az érdemtelen pofán-vágás is ebben helyzetben. Pedig, alig ismer. S mégcsak azt a ritus se láttam rajta, hogy egyáltalán megakarna ismerni. Egyszerűen...semmi. Semmi ne josolta volna meg a tettét. Semmi, amivel kitérhetnék a megvető regulázás alól. Semmi. Csak álltam, és néztem. Legbelül zabosan emésztve a dolgot, amely egy hét fogásos vacsora lenne az ember torka közé szorulva. Nem volt könnyű, de végül lenyeltem. Egy éjszaka alatt kihevertem. Viszont most, hogy egy ajtó választ el a bántó külvilágtól, ráébreszt ezer magyarázatra, hogy miért ne lépjek ki a küszöb mögül. Tartva attól, hogy ismét kegyence leszek egy el nem követett bűnnek. Akármilyen nézőpontból is szemléljük a történteket, több érvvel szolgál a jogtalan sérelem én mellettem. Mert jól tudom, én ki vagyok. S ő...amiket mondott...még a felét se közelítette meg annak, ami a valódi önmagam. Merő találgatás, vagy sem, nem érdekel! Gondoljon bárki bármit! Ez az alak viszont...véglegesen eljátszotta előttem az ütőkártyáit. Feleslegesen adnék paklit egy ilyen ember kezébe, aki üres kézzel probál blöffölni a közönségnek. Becstelen az ilyen...de a legtalálóbb az érzéketlen.
- Hahó? Bent van kedvesem? - hallaszott fel az ajtó mögül, Mr. Hudson selymesen áthajló hangja aggodóan. Felelet helyett, inkább azon voltam, hogy minden észrevehető könnycsepp nyomot kitöröljek az arcomon száradt járatok közül.
- Ohhh, drágám...legalább egy falatot ehetne! - a megtisztelt illedelemmel kisérten, tért be a szobámba, kiábrándult hangsúlyt fektetve az étvágytalanságom tárgyára, ami tegnap óta az ott felejtett éjjeli szekrényemen hevert. A következőkben érezte, a helyzethez már nincs elég megnyugtató szava, amiket mondatokba önthetne nekem. Csak némán kifordult a tányérokkal, hatalmas sóhajtással nyugtázva, féltő anyai szeretét irántam. Újból sírva fakadtam. Eltérően a többitől, mostanra én se tudtam pontosan milyen okból. Talán mert ez a legkézenfekvőbb megoldás, amivel a megsápadt érzékeny természetemet vigasztalhatom. De mégis hogy vette rá, hogy egy ilyen gátlástalan tettet kövessen el ellenem? Hiszen, mégcsak szemtől szemben sem álltunk egymással, hogy ilyen nyílvánvaló, ugyanakkor megvető fejtegetésekkel illesen. Sejtelmem sincs, mivel válhattam ki ezt a vehemens ellenszenvét. Lapolgatott kíváncsiságom azonban, mégis meg akart bizonyosodni, ennek okáról. Választ követelően kanyarodtam a bejárati ajtóhoz, miután félően lenyomtam a kilincset. Azt hittem, ha feleletet kapok a kérdéseimre, akkor az álom hiányos éjszakáimnak leáldoznak az estékben. Ám, mikor sikeresen - hosszú napokat körbeölelve - feltűntem az ajtó sarkából, váratlanmódon épp azzal a személlyel találtam szembe magam, akit a legkevésbé kívántam volna tekintetemmel üdvözölni.
- Hát itt van! Ne-ne-ne! - megbotránykozottan próbáltam kiszorítani a küszöb mögül az ajtó becsukása véget, ő viszont csökönyösen gátolni kezdte az ellenszevemből irányuló cselekvésemet.
- Először hallgasson meg!
- Miért tenném, azok után amit velem művelt? - idegesen róttam le, míg a hideg, vékony ujjai lassan lekaparták az enyémeimet az ajtó szélének fogása közben. A szemében viszont más, két eltérő jellegű érzést észleltem. Eleinte erősen résre szorult a földön-túli kék irisze, - mintha nem tűrné a viselkedésem, - majd kikerekedve azt hansúlyozta, "érts meg engem". S az erős küzdelem közepette, az ajtónak védelme végleg felmondta a szolgálatott mellettem. Hüvösen tágra nyitotta előttem, mire én megrögzött utálatomban hátat fordítottam személyének. A gyors ütemű ajtó zárodása pedig nagymértékű aggodalmat halmozott föl bennem. Aggasztott a helyzet, főként, hogy egy ellenszenves személlyel osztottam meg. Valahol jól hallatóan éreztem, ahogy megerőltetően próbál szavakat kituszkolni a száján át, de ez mit sem ér, azzal a gerjesztett félelmemmel, amit ez a zárt helység sugall nekem.
- Bocsásson meg. - bátorkodott kiejteni, ami ugyan sokkal nehezebb hangsúllyal született meg, mint egy hétköznapokban előforduló beszéd helyzetben. A hatást viszont kellően tükrözte. Valóban bűntudatot érezne, egy olyasfajta ember, aki nyomós ok nélkül ítélkezik egy ismeretlen felett? Nehezemre esik elhinnem mindezt.
- Valóban ezt mondta volna? - hitetlenül kérdeztem vissza, nyomatékos feleltet követelve tőle.
- Ne kelljen többszőr megismételnem!
- Miért? Talán nehezére esik?
- Érje be azzal, amit az elmúlt percben közöltem önnel.
- Szeretném újra hallani magától! - makacsul követelődztem a hátam mögül szememmel rásandítva. Azt akartam, hogy megismertesse magát az érzéssel, amit oktalanul ellenem követett el. Világosan átérezte a helyzetnek kívánatát, s hatottan ismét elismételte.
- Sajnálom. - miután megerősitette, azonnal kiviharzott a zárt ajtót kiengedve, legyözőtten, mintha egy pár fős hadsereggel térne haza a kegytelen és embertelen hadi-frontról. Ennek ellenére, eredményesen csaltam ki belőle azt, ami számára undók kifejezése volt a gyengeségének. Örömtelien felsóhajtottam egy hatalmasat, elégtéltelt kapva, holott ez a kicsinyes erőfeszítés, más emberekben csak egy megszokott érzelem-kifejezés lenne.

2013.06.18 Újra életben! Frissen jelentkezik Lotte-chan kevésbé fontossal...de annál unalamasabbal! ^^ Nyár van, everybody! ••• 3 tapaszos terveim elkészültek, - hogy hanyagoljuk Sherlockot >.< -. Nos, ami azt illeti, mi rendelkezűnk európa szerte a legnagyobb vakáció idénnyel, amit nem is félünk kihasználni. ;) Szóval...magamra rátérve - mint azt végtelenszer megteszem xD -, én úgy tervezem az ide nyaram nyugis, tanulás mentes, és haver-meeting lesz tele, akár csak a többi.^°^ Kilátástalan állás kutatásom közben, meg a haverokat érintő nyaralások végett, hiszem, hogy van remény, hogy unalom nélkül végig szenvedjem a nyarat. >.< Stella bravúros...egyúttal igazságtalan bukása nagyban befolyásolja, hogy velem töltsön pár napot. Ugyanakkor drága Seungri kedvesem között még mindig áll a hadszintér. -.-' Jól megcsináltad, Lotte!! Banyek, nah nem mintha én ástam volna magam alá az árkot! Vagy fordítva? O.o Anyways.... (nyam...de sexy! *-*) Azért két srand és buli között lesz elég pihenő-időm, sajnálatomra, hogy kötelező olvasmányokat bújak! -.-' ERRE VÁGYTAM! Mellette a matekkal, a történelem...és a fene tudja még mivel! Mert a drága, sznob iskolámnak most jutott eszébe aggodalmasan házit kiszabnia a nyárra! -.-' Előbb is kitalálhatták volna... Mindenesetre, a 11. évemet elcseszve, nem kockáztatom meg, hogy ismét rontsak. Főleg, hogy szemtember elején már témazáróval várnak. Észbontó!! >___< Ezeket félre rakva, elméletileg még vár rám egy camping-party alias fiú barátaimmal! Valamint, egy - két? - program a barátnőimmel, S-el és Z-vel. Meg egy lovas tábor? Jah...igen, asszem! De ha hanyagolom, akkor az unalmamat közelről szagolhatom! *-* Pedig, bele fért volna egy júliusi Balaton Sound! :(( Ezért baj ha idő-előtt összeveszel a meleg barátoddal! >.< Segáz...ezek a hőn áhitott nagy tervek a nyárra! Ki tudja, talán még sikerül teljesíteni is! :D

Tegnap, valami drasztikus, sors döntő esmény zajlott le velem. Viszont, mivel nem akarok túlzottan rosszat kelteni az ismerőseimben, mind a családtagjaimba így a leírását még ideiglenesen hallogatom ezügyben. Most, hogy ez a keserű élmény ráébresztett néhány dologra, így az elöző hozzáállásomat megcáfolva, kijelentem: SZÜKSÉGEM VAN EGY FÉRFIRA! Nem mint valami pillanatnyi szórakozásként, hanem egy tartós, biztonságos kapcsolat kapcsán. Szükségesnek érzem, mivel az útóbbi időben egyre inkább érzem úgy, el kell köteleznem magam, mivel a szokottnál sokkal kiszolgáltatottab lettem az erősebbik nem iránt. Ezt, mind előre jelzi, amik történtek és amik a mai napig történnek velem. Nem helytálló a feltetelézesem, ha azzal jövök, hogy a filligrán alkatom gyengeséget titulál a férfiak szemében. De mindenbizonnyal ez is rásegít, hogy erőszakosan megpróbálkozzanak nálam. Ezért is érzem szükségesnek, hogy végre valaki, megvédjen. Habár a fiú barátaim száma igen megszaporodott, mégsem nyújthatnak kellő biztonságot számomra ha km-el távolabb élnek tőlem. Szóval felcsillant a remény, márha van egyáltalan valaki érdeklödő. Nem akkor itt most szabályként bevezetni, hogy én mit várok el egy pasitól. Lényeg, hogy meg legyen a magáhozvaló esze, és legyen becsületes és ami még ennél is fontosabb: VÉDJEN MEG ENGEM! Igazából most erre van a legnagyobb szükségem. Holott, ahhoz tartottam magam, hogy nem fogok idő-előtt bepasizni, mert jól tudom, az, a rovására menne a tanulásomnak. Úgy terveztem, talán a fősulin, ahol nagyobb szaporulattal találhatok majd egy hozzámillő srácot. De ez már a múlté, mert sürget engem az idő, dacára hogy szívem szerint még kiélném a szabad szingli életemet. Nem tudom taglalni pontos részletességgel, én hogy teljesítek egy kapvsolatban. De illik tudni az illetőnek, hogy ha egyszer beadom a derekam, akkor mindaddig hűséges leszek amedig a helyzet kívánja. Ugyanakkor, én is érző emberként kellően tudok szeretni, ami szerintem evidens lenne a partnerem számára is. Egyedül csak az anyáskodásom a negatívumom, mivel a szeretettem kimutatásával ezt eredményezem. Sajnálom...külsőleg se akarok nagy elvárásokat fektetni, (lehet olyan mint Ben! *-*) amit ne lehetne teljesíteni. De ha már a belsője megfogott, akkor a külsővel nem leszek kritikus! :) Így hát...ez lenne a nagy kérés-vagy inkább hírdetés. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutok majd erre a pontra...de nem fogok megbánni semmit. És teljes-vállszéllességel állok most már férfiakhoz, hogy minél rövidebb idő alatt megtaláljam, az én lelkitársamat.

2013.06.06 ⊙▽⊙ Ismét jelentkezek, kevésbé hasznossal és figyelmet megragadóval, de jó ezt maganak olvasni! ^^ Szóval..., az ok amiért jelentkezek? Abszolút semmi, csak rám jött az író-görcs, ennyi. (¬ ¬) Borzadalmas fejlemény, hogy drága vöröske barátnőmnek gerinc-sérfe lett...bár ezt halkan megjegyzem, várható volt! NO!! JUST NOT KILL ME!!! O.o (---)
Huh...másrészt nem találtam fizikailag testhez-álló nyárimunkát! :( Mert sajnos, az én úgy nevezett "filligrán" testalkatom nem függ össze a teher birással a Tecsóban! Rossz..rossz..rossz. De íme, egy jó! Oké, ez már lapos...sokak számára, de én kivétel vagyok ez alól! Újra Sherlock! Naná! Hogy én mennyire szánalmasan és viszonzatlanul beleszerettem ebbe a mufurcba! (๑ っ ๑) Az nem kifejezés! Lehet, az imádzs, ahogy karakterhűen játsza a természett-feletti észkombájt és a mérhetetlenül arrogáns pöcst. Ezt, egyszerre, igen nehéz produkálni. Tapasztalat! xD Kidding ME! Vagy...VAGY! A pasis vonásai? Hmm...70%-a az oka a kialakított szerelmem miatt. Nézz rá, ember! Hát nem ír le róla, hogy "mucsó-mácsó"?? It's excally!! Fekete haj, hűh, kék - olykor kedvére változó szinű - szempár, kellő testmagasság és izmosság...és még sorolhatnám az ezer egy éjszakán át! :D De a sorozat is megérne pár mesét!! Holott, kedves-szíves Watson doktorunk szöges ellentéte SH-nak, de ez még kívancsibbá teszi a szériát. :)) (ヘ。ヘ) Bravurós bűntény megoldások mellett, a megszokott slampos angol humort féretéve, igazi szellemes dialógusok hangzanak el, amire a röhögő görcs helyett: "Óó...bazd meg!" monológgal reagálunk! ^^ Mindamellett, hogy nincsen semmifajta romantikai száll, (max Watson csajozása) nem rombolja le bennünk a vágyat, hogy egyszer - avagy sem >.< - szerelmesként lássuk a mi Sherlock Holmes-unkat! <3（ΦωΦ） De reméljük ugyanakkor azt is, hogy erre később kerül sor! ;) Nem akarok itt, kritikusan végig analizálni, és spoiler veszéllyel rémísztgetni senkit...csak ajánlom, hogy minden, minimum egyszer nézzen bele, ha van annyi tétlen perce! Gamsamnida ~~~ (゜▼゜＊） Ki ne hagyjam!! - eee Jézus-ereje! Csak egy hét van, vágesz? És az a plátói nyár még a kanyarban sincsen! -.-' De, ellenben az egyik gyötrelemmel kevesebb lesz...iskola! Szóval, aki teheti, költözzön az éghajlathoz igazodóan melegebb éghajlatra, vagy ha nem is volt meg az éjféli bank-rablás, döntsetek az otthoni pizsi-partynál! Vagy kártyázattok...vagy barkálcsoljatok... WAIT A MINUTE! IS THIS DIALOG IN MULAN?! Ohh...f*ck! -.-' Mindegy (...)（＾⊆＾） Ami a Kpop girl iránti utánozásomat illeti, példaképként állítva Jieyon-t, asszem haladok! De ez a jóindulatú koppintás áttört hivatlan megszólításokba, "for example":
- ,,Szia gyönyörűség! Óó...te vagy a legszebb a többiek közül!!" - from 4 osztályos szakmunkás in Budapest Blaha-lújza tér. (-.-)
- ,,Szia! Nagyon szép vagy!" - from vénember in Hatvan, zagyva híd!" (-.-)
- ,,Jaj, nem baj, amúgy is nagyon dögős vagy!" - from HM guy, aki 2 évvel fiatalabb nálam! Anya lehetnék agyilag! (-.-)
- ,,Szóval nem csináltatok semmit! *végig-húzza a lány gerincén a férges ujjait*...pedig jó lenne...combra gyúrni, hogy bírja a megterhelést!" - from Rendszer-gazda in my secondary school! A möggöttes jelentése pedig már undorító! (-.-')
Fasza!! Nah...ez már csak így megy...vissza kell hogy vegyek! Blah-blah-blah! Anyways...have good time, dear! AND WATCH SHERLOCK!!!