Lotte You have to know that...
2013. 06. 25.

Ma olyan érzéssel keltem, - így dél óra tájt - mintha az ággyal együtt gyártottak volna. Lustúltam én már eleget, már a szünet első hetében! >.< Úgy látszik, ragályos ez a nyári-kor vagy mi. Ma viszont, úgy tervezem "felszökök" drága Seung-chanomhoz. Anyám amúgy se örül, hogy felmegyek: mert szerinte is felesleges...így hát maradt az, hogy egyedül lerendezem a köztünk zajló háborút. Invitálást nem kaptam, de csaknem fog kizárni engem, azt aki 2 éven át mellette volt amikor kellett! Egy haverja az csipirelte el, hogy jól áll most a kapcsolat-szénája...azaz ismét szerelmes! GREAT! Megint mehetek bemutatót tartani...ugyanis, intim titok: rajtam szokta gyakorolni! -.-' Nem mintha bánnám vagy mi...csak azért szar érzés! Mert, ha most olvassa az a bizonyos személy, akkor tudnia kell, a fájdalmam okozója az, hogy nem csak barátként tekintek rá! Hát leírtam...
Tudatába vagyok azzal, hogy az eltérő nemi indentitásunk nem hozna sikert, főként, hogy mi vagyunk a legjobb barátok egyben. Szóval...nem kérek én itt szívességet. Napokkal ezelőtt az az "új barátnős" eset is mélyen érintett, de nem mondhattam - írhattam le senkinek. Túl nyomasztó, és önsajnálkozó érzés lenne. Ellenben, ma azért volt merszem megírni, mert valahol a levegőben érződik, talán ez lesz az utolsó találkánk az életünkben. Fájó, hogy egy ilyen rendkivűl oda-adó és figyelmes barátomat veszítem el, pusztán azért mert a női hormonjaim kitörtek a "csak barátok" zónából. Pedig, azt is tudom, hogy ő cseppet sem érez így irántam. Nem is érezhet!! Tényleg sajnálatos, ezt most, 3 nappal a szülinapom előtt lejátszanom. Főleg, hogy erre a nyárra nem terveztem be a "végleges búcsúzkodásokat" (...)
Tudod, én már jóval egy évvel ezelőtt elhallgattam előled, hogy valójában hogyan érzek. Mert nem akartam, hogy feleslegesen magadat hibáztasd! És az, hogy ennyire malupatívan hatsz rám, és féltékenykedsz, még nagyobb dózist jutatott a szívembe.Meg ha úgy vesszük...pasinak se vagy utolsó! Sőt!! Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben egyszer-kétszer, hogy engedjek tovább annak a bizonyos "bemutatós helyzetnek". Tudod, hogy értem! Mindezek tetejében, jobb lesz ezt most személyesen átbeszélni, és kilelkizni egymás közt. Nem szeretnék ártani, magamnak se ha itt öntöm ki a lelkem. Hamarosam indulok...


útóirat: Szeretlek!

theme ©