Lotte {××× Have some friends (+)
2013. 08. 06.

Nahát, újra itt, bánatotokra! ;) Tudjátok, mivel most kivételesen szabadok lettek a munkanapjaim, így tegnap elhatároztam - tekintettel az utolsó igazi nyári hónapra - hogy találkozok Zolival. Igen, azzal a Zolival - a volt exemmel. De! Mégmielőtt leharapnák a fejemet, megelőregezem, hogy a mostani kapcsolatunk szerelem és kötöttség mentes. ^^ A hiszikényseget pedig hagyom az érelmeseknek! Bizony...tudom hogy hitetlenkedőknek, akkor is megfordulna a fejében, hogy ilyesmi csak a fiktív indinli történetekben létezik. Hiszen mégis csak egy erős kapocsról volt itt szó. Viszont, még így is azt gondolom, a szerelmünk szikrájában sokkal jobban ráhangolodottunk a lelkitárs fogalomra. S lám, tényleg úgy lett ahogy az ég kifundálta odafent.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••


Szóval a kezdet - kezdete a vonaton kezdődött...Pest felé robogva. Mivel ott él a drága! >.< 2 órás utam során, csak hamar elfogott a kétely és a nosztalgiázás érzése, a múltra visszavezetve. És ott a uiohangsúly...a Múlt. Most már a jelenben élünk, és nem kötelességünk ezt a jővöben is tovább folytatni. Nah igen... Nos, végre beértem a keletibe, vilamost fogva a nyugatiba. Aztán sikerült a nagy találka. Ő ugyanúgy nem változott a külsőségében, miután arra hivatkozott: "Te mondtad nekem, hogy én így jól vagyok, ahogy most vagyok." És tényleg nem hülyeséget beszéltem. Ő viszont csak megemlítette számomra, hogy én uygan megváltoztam amit valami olyasmi kifejezéssel illetett, hogy: "Kivirágoztam." Noha az undvarlásunk soha nem volt több, mint őnzetlen bók, de azért néhol felvetette bennünk az akkori kapcsolatunkat. Amit őszintén megvalltunk egymásnak, hogy nem vágyakozunk utána. Hiszen, én még mindig szingliként élem az életemet, ő már egy 3 hónapos kapcsolatban van. Persze, ez nem jelzés, hogy rögtön túl tett a dolgon vagy mi, mert ezt nekem is bátran a szemembe merte mondani. Tökéletes magyarázat annak, hogy soha nem szabad senkire várnunk! Mert van még sok millió pasi/lány aki áhitozva várja, hogy valamilyen kapcsolatot alakítsunk ki velük. És milyen igaz... :) Szóval az első beszélgetések így kezdődtek. Faggattam az ő életéről és elképzelt jővöjéről, amit kölcsönösen vetett fel nekem. Sokat segített nekem, a vigasztalássával - kilátástalan jővöm tekintetében - lelki támasszával, a önfeledt nevetéssével. Ideje hát leszögeznem, a kapcsolatunk régi szikráját én vertem le, mert sajnálatos egy dolog, de kiszerettem belőle. Hónapokig megadtam neki, amivel örömet szerezhettem neki. De mikor eljött az első komoly lépésünk, félve de nyíltan bevallottam, hogy "nem én vagyok az aki, akit ennyire az életedhez akarsz kötni". S ezt ő, elfogultan de teljesmértékben elfogadta, és megértette. Bizonyíték rá, az új élete egy másik lánnyal. Semmilyen féltékenységi mallőrről nincs itt szó, hiszen eddig még a létezéséről sem tudtam ennek a lánynak. Egyszóval...felesleges itt parázni. Természetesen a barát zónában, nem lehet teljes-egészében száműzni a mélyebb érzéseket. Hiszen, mindig is ő volt az, aki jobban szeretett. Díjazom, hogy még ennek tudatában, tiszteletben tartja az érzéseimet. S ez felbecsülhetetlen egy olyan férfiban akit barátként tekintek. :) A közös programunk egy közeli MC-ben zajlott le, hosszas beszélgetésünkkel. A kép szerintem egyértelmű! ;) (Az én adagom xD ) Aztán, az idő előreszaladtával, búcsúzásunkkal haza döcögtem a személlyel. Bevallom, már az elején kissé tartottam a dologtól, de a félelem így is a kukában landolt. Megegyeztünk, az újabb találkákban, amelyek később majd sorra kerülnek. Azt hiszem, Márk után végre képes leszek újra lábraállni.

útóirat: A szerelmek mulandóak, de barátságok akár örökre is szólhatnak! :-)

theme ©