Lotte × Leave the past
2013. 08. 15.

Van, hogy érdekeink beteljesülése folytán, rájövünk hogy másokra akaratlanul is kivetítjük a mi inmunaliptív elvárásainkat. Legyen az egy adott tulajdonság vagy viselkedési norma...de idővel, felmerül az a bizonyos lapolgatott kérdés ami nem csak kiábrándító de kétségbeejtő számunkra. Létezik feltétel nélküli barátság? Vagy azok csak a gyakran hallott legendákat tarkítják? A hiszékenység egyik alap formája, hogy eleinte hisszük a barátságon alapuló kapcsolataink tovább tartanak mint túl fűtött szerelmeink. De semmilyen esetben sem tűr meg éveket, de talán hónapokat sem ez az időszak, ...én már csak tudom...Ez az egyetlen kitisztíthatatlan téma, ami az ismert Szex és New York sorozatban sem veséz ki alaposan, 4 független barátnő társaságában. Pedig nagyon is meg az oka...egyrészt, az azonos nemű barátok folytonos, egyben ösztönös módon vetélytársat látnak a másikban, legyen az bármilyen éveket betöltő kapcsolat. S mint az eltérő önbizalom hiányban felfedezhető, az kisebb ments vára a többi eltérő tulajdonságnak. Mialatt a különböző nemet szokásszerűen az ösztönökkel vezérelten, felváltja a mélyebb érzelmek kavalkádja. Én test közelségben ismerkedtem meg az érzéssel, ami hol kiélezett vitákat hol pedig sunyi mód meghunyászkodásokat ért el. Ebben csak a magasabb hierarchiában, a korosabb egyének dönthetnek racionálisan, s számukra ez a helyzet csak kezdetleges lépcső foka a hatalmas létrának. Ugyanakkor arra ösztönöznek, hogy bármelyik eltelt év után képes az ember más partner után keresgélni, míg a jelenlegi kapcsolatát zökkenő mentesen le nem zárta. Számításaim szerint, habár egy év még bővelkedik megannyi ellentmondással és akadállyal, de a közel jövőben, szeretném lezárni a most kialakult kapcsolataimat. Legyen az bármilyen élmény-teli iskolai cimborázás, egészen a volt de hivatalos papírokat elvető kapcsolataimat. Az emberek 70% hivatott az újdonságra, míg a maradék 30% maga tehetetlen módon kitart egy olyan ábrándért ami nem hogy teljesítetlen, de kétely számára. A plátói nagy ponyvában megbújó jövő is, arra törekszik hogy változást hozzon az életben, a barátokban, a férfiakban és szinte mindenben ami hajlamos a javára előnyt csiholni. Én már megtanultam...és a lezárt múltamhoz többé nem kell a kulcsoshoz rohangálnom. Fájó...de így előre is, elköszönök az előrevetített kapcsolataimtól, amik igazából csak beteljesülhetetlen csalódásaim lesznek az emlékkönyvemben.

útóirat: A legnagyobb erőt, a búcsúzás követeli meg.

theme ©