Hát...az imént, néhány perce megosztottam egy közvéleményű tényt. Te borzasztóan aggasztott, hogy mi volt a végső lapát amiért ezt a döntést meg kellett hoznom. Nem elszomorításképpen írom ezeket, hiszen ÉN NEM ZÁRTAM BE és a jövőben nem is fogok! Kötelességnek érzem felsorakoztatni azokat a szempontokat amiért egy oldal búcsút mond az aktivitásának! Ezt nem csak magamra értem, hanem azokra is akik korábban vagy éppen pillanatnyilag a bezáráson gondolkoznak(tak). De nem azért folyatom hiába a betűket, hogy ne találjak erre jó, kézenfekvő megoldásokat. 

1. indok: ,,unalmasnak találom az életem, és nem szeretnék ezzel mást fárasztani! " - gondolom ismerős ez a megfogalmazás. Hiába, hogy én teljes-mértékben nem értek vele egyet, a döntés joga a szerkesztőé. De azért érdemes tudni minden leendő írónak, hogy semelyik életélmény nem megy unalom számba!! Amennyi ember annyifelé életérzés. S ezért is van olyan sok érdeklődő ember aki más blogját bújja. Keresve benne a hasonlót, netán a nem megszokottat. Mert ebből nyerünk önbizalmat, tanulságot és elsősorban szeretettet. Ideje tehát szembenézni azzal a ténnyel, hogy ez csupán egy kifogás...és nem valódi ok a zárásra! S itt a megoldás végre: ha te életedet unalmasnak tekinted, írd meg ahogy a képzeleted érezteti veled. Légy egy önmagad által megalkotott karakter. Egy általad kreált mesében. Ezt persze annál működik, aki a racionális valóságot kész elvetni egy fantáziadús világba! Ha túlontúl idealistának érzed ezt a megoldást...nos, akkor írd le a céljaid, óhajaid, mindent ami a valóságodat érinti.

2. indok: ,, a kapott reakciók az olvasóimtól nem azt a hatást érték el mint vártam. " A legnagyobb hiba mások véleményét készpénznek venni!! Lehet akármilyen kitartó olvasó is, akkor is idegen számba megy...így meg kell tanulnod bizalmatlanul kezelni őket. Ez a hagyományos kinti világban is így megy. S attól, hogy valaki ellentmond vagy melléd áll, még nem jelenti rögtön azt, hogy igaza is van. Ha lélekben téged sokkal rosszabbul érintenek mások hozászolásai, válts privát blogra, ahol csakis a legjobb barátok kapnak belépés kulcsot. Akárhogy is alakuljon, hogy a blogodat kedvelik vagy kritizálják...sose feledd el, hogy ez a te elektronikus naplód. Te alakítod, te gyarapítod, és mások írhatnak erre bármit...csakis a te tulajdonod, nem az övéké!

3. indok: ,, nem tudom miről írhatnék... " Annyi és annyi ötlet és javaslat áll előtted, hogy megírd azokat betűkkel. Csupán csak keresned kell. Nincs ihlet? Hát gerjeszd fel a mélyen alvó vackából! Hallgass zenét a kedvenc bandádtól, inspirálódj TUMBLR-n és nézd meg mire van szüksége az embereknek! Pl.: Szerelmi csalódások mindenhol? Itt a lehetőség neked is megosztanod sajátos életérzésedet ezzel a témával kapcsolatban! Hidd el, nagyon sokat segítesz vele, hogy átadod a te megélt érzéseid másnak. Így legalább az olvasók kapnak egy alapkövet amin eltudnak rugaszkodni. Persze nem szükséges tanácsadónak felcsapnod, mint nekem. Segítséget úgy is nyújthatsz, ha mondjuk egy kedvenc bandádtól fordítasz egy cikkeket, vagy megosztasz róluk pár nem látott képet. Esetleg leírod a kedvenc sorozataid listáját, indokolva hogy melyiket miért szereted. Látod? Ha akarsz, akkor tudsz írni bármiről! 

4. indok: ,, nincs időm, minden egyszerre a nyakamba zúdult...nem bírok megbirkózni vele! " Ezt a lehetőséget is természetesen tiszteletben tartjuk. De ha van esély vagy lehetőség rá, hogy újra gép elé ülj akkor ragadd meg! Ne add fel ilyen könnyen! Gondolj arra, hogy az olvasóid mit szeretnének inkább látni tőled. Ha fontos neked a közönséged, vagy fontosabb amit közölni szeretnél neki a blogoddal, akkor mindig nyiss egy kiskaput hogy visszatérhess hozzájuk! A problémák pedig bizonyítottan idővel elülnek. Ha minden ismét jól alakul körülötted, ne legyél lusta ezt megosztani a blogodon sem! Tudasd hogy élsz, és még lélegzel...hogy ne feledjenek el téged! Ez is kitartás kérdése, mert ha meg van rá a mód, hogy írhass egy rövid szöveget, akkor habozás nélkül megteszed. Ha azonban nincs...akkor fájó szívvel, de elfogadjuk ezt az eshetőséget is.

Összefoglalva: számtalan blogot látok megszűnni...köztük én is egy rahedlit megszüntettem! Miért? Mert úgy gondoltam később már nem lesz rá igény...s ebben a hitben élve, nap mint látom, hogy a rég bezárt oldalaimon is van élet jel. Ha nem is olyan sok mint fénykorában, de mégmindig van! Egyszóval ha eljutsz addig a pontig, először vesd fel magadban az első kérdést: megéri bezárni?

Címkék:

theme ©