Újabb kis cikkecske. De a jó hír, hogy kezdek visszatérni mind lélekjelentétben mind írásban. ^^ A fordítás saját szerzemény! 

Ha nem is ismerős elsőre a L’Arc-En-Ciel banda név, érdemes tudni hogy több mint 50 millió album példányt adtak el szerte a világon, 20 éves karrier idejük alatt. A legnagyobb csúcspontot a Madison Square Garden való fellépésükkel érték el, ami Amerikában egy elégé ismert helyként szerepel. Ezt követően Hyde kiadta a második szóló albumát, a bűvös ‘666’-os címen. 2003-ban ő és KAZ megkezdték a közös munkálatokat. 2 teljesen új hangzású album született, ami meghozta a végső döntést, hogy a későbbiekben teljes-jogú partnerként dolgozzanak együtt. A "vámpír" kettős igazi rocksztár aurával sétált be az interjú szobába. Tipikus fekete öltözékben és fekete, elrejtő napszemüvegben. Idővel az egyik fekete napszemüveg a beszélgetés során lekerült Hyde-ról. Egy igazi tündérmesés, szokatlan konferencia volt, amit egy tolmács segítségével folytattak. Habár a kezdet igen remegősen indult, idővel azonban a két tehetséges zenész megmutatta a sajátos melegségüket és humorukat. A következő napon léptek volna fel Japan Night műsör színpadán, ami az idei év legnagyobb rendezvényének számított a Japán Nemzetközi zenei piacon. A második albumuk ‘Bloodsuckers’ néven került ki a héten, egy nappal CMU’s Andy Malt cimű műsör előtt, ahol témába került Hyde és KAZ Vamps formációjuk, tapasztalataik és tengerentúli fellépésük egyaránt. Reménykedve, hogy sikerül felépíteniük és fenntartaniuk egy nemzetközi közönséget a számukra. 

Íme az interjú: dátum (2014, október 30. Csütörtök)



AM: Ti ketten már együtt dolgoztatok a Vamps-ot megelőzően. Mi volt az indító ötlet hogy elkezdjétek ezt a prodzsekt? 
Hyde: Én mindig is szerettem Kaz zenéit, aminek ő maga volt a szövegírója,.. és mindenképp szerettem volna felvenni egy olyan albumot, amit mi ketten alkotunk meg szövegileg fele fele arányban. Ez idő alatt, úgy gondoltam hogy sokkal jobb lenne különböző neveket felvenni a szóló albumomon dolgozva. 

AM: Mik voltak a benyomásaitok mikor elkezdtetek dolgozni ezen az (Bloodsuckers) albumon? Ezek a számok érezhetően sokkal agresszívabb (erőteljesebb) hangzásúak mint a többi prodzsekteitek. 
Hyde: A Vamps nem csak egy egyszerű banda, ... nekem olyan mintha ismét tinédzserré akarnék válni. 

AM: A zenék amit készítetek, van egy fiatalos életérzésük, de sokkal erőteljesebb a hangvételük mint bármelyik eddig zenéteknek. Hogyan szeretnétek megőrizni ezt az energiát a közeljövőben a zenei piacon?
Hyde: Hát úgy, hogy vámpírok maradunk! 
KAZ: Mi örökké fiatalok maradunk a sok friss vértől. 

AM: És amikor kivételesen nem vért isztok, mi adja meg a kezdő löketet a szövegíráshoz? 
Hyde: Mindketten szövegírók vagyunk, és az ilyen felállás megszokott más zenei ágazatban is,...szóval ez kétszeres erőfeszítés. Mert mikor a saját munkádon dolgozol, sokkal nehezebb megismerned a határaidat, hogy meddig mehetsz el, hogy kihozd magadból a legjobbat. – például mi a jó egy számban, és mi az, ami nem odaillő. KAZ segítségével sokkal jobb zenék születnek, ami jóval megkönnyítette a munkát. Igazság szerint, mi ketten 90%-ban eltérő szövegírók vagyunk, és a maradék 10%-ban beszéljük meg hogyan tehetnénk (egyedivé) frissé a zenénket. 

AM: Különböző rendezvényeken mint például a Japan Night-on és TIMM-en, láthatóan növekszik a japán elődadók száma, akik ugyancsak külföldön szeretnének játszani. Mi a véleményetek erről, és szerintetek milyen kihívásokat kell teljesíteni valakinek Japán előadóként? 
Hyde: Nem igazán vannak külföldön ismert japán előadók mostanság. A fő ok pedig az, hogy nincsenek valódi befutott előadók, akik feltudnának mutatni valamit is. Eddig még semelyik japán nemzetiségű előadó nem örvendett olyan nemzetközi hírnévnek mint mondjuk a jelenlegi amerikai előadók. Igen nehézzé válik a támogatás és a költségvetés a külföldi előadásokra. Egyszóval ez jóval nehezebb egy Japán előadó számára. Apránként azért a dolgok változhatnak. Szerencsét remélve, hogy sikerül nemzetközi hírnevet beindítani és a lehetőséget megadni a több művész számára, a szponzorálás és költségvetés biztosítására. 

AM: Ti már ténylegesen játszottatok nemzetközileg egy jó párszor, beleértve a Download fesztivált ebben az évben. Ez volt az első fellépésetek ezen az angliai fesztiválon? 
Hyde: Igen. 

AM: Összehasonlítható a Japán fesztiválokéval, ahol eddig felléptetek? 
Hyde: Ott (Angliában) nem lehetett dohányozni és pisilni a kulisszák (backstage) mögött! 

AM: Mi volt a reakció az angliai rajongóktól? 
KAZ: Volt egy másik banda közvetlenül a mi előadásuk előtt, akik magas-színvonalúan játszottak. Abban a percben egy kicsit elkezdtünk parázni. Utánuk következtünk mi. Sok ember előbb érkezett hogy láthasson minket, úgyhogy egy kicsit megkönnyebbültek voltunk. Először a közönség csak nézelődött, próbálták felmérni, hogy mi milyen banda vagyunk, de ahogy leütöttük az első akkordokat, a tömeg egyre vadabb és vadabb lett, s úgy tűnt, hogy számukra jó móka volt, mi pedig igazán elégedettek voltunk a teljesítményünkkel. Sok ember azért is jött, hogy elmondja milyen döbbenetesek voltunk.

AM: Úgy gondoljátok, hogy a dalszövegek angol nyelvre írása egy fő szempont, hogy elismertek legyetek? 
Hyde: Nem feltétlenül. Én az angol dalokat sokkal jobban szeretem mint a japán nyelvűeket...nekem ez természetes, ahogy az is természetes, hogy angolul írom a dalaimat. Lehet ez más japán bandának nehezebb, de én úgy gondolom, hogy ez fontos szempont ha valaki szeretne külföldön is részt-venni koncerteken. 

AM: Ifjú korszakaitokban, milyen Angol illetve Amerikai bandákat hallgattatok? 
Hyde: Az én tinédzser korom szinte ebből állt, hogy csak külföldi zenéket hallgattam. 85%-a kedvenc zenéimnek mind külföldi banda. Különösen szeretem a British New Wave-t és a Gothic Punk-ot. De imádtam a Depeche Mode-ot, The Mission-t és The Cure-t...és természetesen American hard rock-ot, heavy metal-t, valamint hardcore is. Nagy kedvencem pedig a GBH. 

AM: Hyde, te még a L’Arc-En-Ciel banda tagjaként különböző országrészeken fordultál meg. Üdítő visszatérni a kezdethez és hibákból újra felépíteni valamit? 
Hyde: L’Arc-En-Ciel-nek meg van a maga hosszú története, természetes, hogy ez különböző volt mint eddig bármi is amiben részt-vettem. Az eltelt időszak, amit együtt játszottunk, azt jelentette, hogy sok ember van aki szeretne látni minket és ahogyan játszunk. De a Vampsnak egy teljesen más rajongótábora van. Véleményem szerint a Vamps sokkal felszereltebb (együttműködőbb) ahhoz, hogy külföldön több sikereket érjen el. 

AM: Te egy igazán aktív jelenség vagy Hyde, mind a szociális médiában és a saját blogdon is. Milyen írányba változott meg a benyomásod a rajongóiddal, és szerinted, ez egy pozitív dolog? 
Hyde: Úgy érzem ez nagyon lényeges. Bármi, ami új és fontos információ a bandáról vagy a mindennapos életről szeretek megosztani a rajongókkal és tudatni velük mi hogyan zajlik. 
KAZ: Így kerülhetünk a lehető legközelebb rajongóinkhoz. 

AM: A zenétek már Itunes-on is elérhető, a Spotify és YouTube csatornák mellett. Mit éreztek ezzel kapcsolatban, és fontosnak érzitek megjelentetni magatokat ezeken az oldalakon?
KAZ: Sok embernek így jóval könnyebb hozzáférnie a zenénkhez, de sajnos nem tartalmaz annyi információt, hogy könnyebben megtaláljanak minket az interneten keresztül. Terjeszti a nevünket, azt viszont nem biztosítja, hogy megismertesse az emberekkel kik, és igazából mik vagyunk. Elsősorban szeretnénk tudatni az emberekkel amit tudni és hallani akarnak a zenélésünkkel kapcsolatban, és azt, hogy zene miért igazán fontos számunkra. 

AM: A Spotify alkalmazás előfizetéséhez szinte lehetetlen hozzáférni Japánban. Szerintetek az pozitív dolog lenne ha elérhetővé válhatnának ez ilyen alkalmazások Japánban? 
KAZ: Én azt gondolom, hogy azok a platformok jó eszközök lehetnének, hogy segítsenek nekünk más külföldi államokba ugrani Japánból. Adva az embereknek egy esélyt, hogy a japán zenéről még többet tudjanak meg. Úgy gondolkodom, ezek az alkalmazások fontosak ebben az üdvözletben. És ahogy ez az új korszak fejlődik, a zenének is így kellene fejlődnie.

AM: Amikor az emberek értesülnek, hogy az országukban tartotok koncertet, az embereknek mire kellene számítaniuk az élő show-tól szerintetek? 
Hyde: A zenénk dinamikus és egy kissé horrorisztikus stílusú. Mindegyik dal nagyon egyedülálló és nagyon egyéni. Csodálatos látni, hogy el tudod érni, hogy az emberek táncoljanak és úgy mozgassák a testüket, ahogy a zene üteme diktálja. Ezek közül az egyik, amit a biztosan  tapasztalni fognak: az valódi szórakozás.

AM: Végül pedig, mit üzentek az legutóbb kiadott albumtokkal a rajongóitoknak szeret a világon?
Hyde: Hosszú időt dolgoztunk ezen az albumon, és szeretnénk menni egy világkörútra, hogy közvetlenül megismertessük minden rajongónkkal a számainkat. De azelőtt ki akarjuk bocsátani az albumot mindegyik országban és megfelelően szeretnénk népszerűsíteni azt.



Finish! Good Luck everyone!
forráscompletemusicupdate

theme ©