Tudom, hogy az ember odavan a személyre szóló csecsebecsékért. A mostani soraim nem csak felszólításként érintik a megnevezett személyeket, hanem némi tanáccsal is el szeretném látni őket...s amennyire tudok, segítek, hogy minden könnyen éltermezhető legyen. Senki gyámja nem vagyok...így a tanácsokat szíve joga eldönteni mindenkinek, hogy betartja vagy sem.

Norami: gyakran látogatom az oldalad, még azután is a bejelentés után is mikor egy határozatlan szünetet hirdettél az oldaladon. Személyes okok...ezeket illik nem faggatni, hiszen ettől magánjellegűek. Gondolom hogy nehéz időszakon mész át, de még ebben a vészidős viharban se zárj be! Én ezt ajánlom...ha nem is tudsz gyakran, de egyszer (mikor csőstül minden a nyakadba zudul) hidd el jó lesz ismét billentyűzetet ragadnod, és kiöntened a szíved. Mint az oly sokszor megtetted. :) S hidd el, ez a legjobb módszer a problémáid levezetésére. Akár milyen reakciót is kapsz, legalább kiengedted a feszültséget...és ez mérföldekkel jobb mint bentartanod és elzárkoznod a külvilágtól. Szeretném ha nem adnád fel, és szemebe néznél a nehézséggel...mert tudom, hogy van annyi akarat erőd, hogy legyőzzed! Sok sikert kívánok neked!

Enn: Mikor felbukkantál a nagy semmiségből, beismerem hirtelen nem tudtam ki vagy. ;) Aztán a blogod láttán beugrott hirtelen...Ő nem #### ? De ő ####! Hát kimondhatatlanul örülök, hogy visszatértél és ismét bejegyzéseket hagysz a virtuális naplódon. Személyes élményeid mellett...sok tanulságos életfilozófiát megfogalmazol. A személyes tapasztalatokból könnyű tanulni, de az igazi bölcs mások tapasztalataiból tanul. :) Reménykedtem, hogy nem adod fel ilyen könnyen...s lásd igazam lett! :P Sejtéseim szerint azért ez a "visszatérés" státusz nem volt a legkönnyebb út számodra...igaz? Ezt abból is levontam, hogy már személyes neveket nem használsz fel a blogodon. Komplikáció...hát igen, nem ismeretlen számomra ez az eset. Jó megoldást választottál, s ha teheted ne foglalkozz vele tovább. Már tudom a tüskék még mindig benned maradnak, de ha ezt tovább ragozod sosem fog igazán eltűnni. Tereld el a figyelmedet róla, valamivel vagy valakivel. S hamár untig tele van a hócipőd mindenkivel, beszéddel csillapítsd a fájdalmadat. Az írás nagy nyomot hagy, s nem éri meg a múltat ilyen formában megbélyegezni...de már abba is hagytam a szövegelést! :P Légy olyan amilyen, és mégegyszer örülök is visszatértél! :)

Meloddy: Sok idő telt el...s az ember keletlenül is átértékeli a helyzetet. Még úgy érzem, nem késő a részemről bocsánatot kérnem azokért, amikkel fájdalmat okoztam neked. S ez a vallomás nem is lenne aktuális egy nappal a szülinapodat megelőzve! A kézzel készült ajándékozást most nem tartottam be, hiszen érhetően az értésemre adtad hogyan viselkedjek ezután veled. De azért a hagyományörző köszöntést nem orozhatod el előlem: Boldog Szülinapot Meloddy! :D A blogodat olvasva, rájöttem, hogy bizony neked is beindult az élet. S attól, hogy más utakat válaszottotunk, még nem jelenti azt hogy ne gratuláljak az elért céljaidhoz. Csak így tovább, és ne legyél rest megosztani mi történt veled az Anime Connon! *__*

Cassie: A napokban probáltad felvenni velem a kapcsolatot, és bánt is hogy nem tudom tartalmasan elbeszélgetni veled. Mert igazságszerint nem a jelenléted zavart - hanem maga a Facebook. Mert napi rendszereséggel már undort kelt oda fellépnem. A sok szemét és ínlogikátlan kiírások, ás az üzenetekkel pesztráló idegenek miatt. Más kommunikálható eszközzel szívesebben beszélgetnék veled...hiszen valóban érdekel mi történt és történik veled. A blogod erre a legjobb hiánypótló eszköz. Imádom ezt a Jiyongos változatú cselekmény leírásod...meg sok minden mást is. Ha sikerül, akkor újra fent leszek Kakao Talkon...hogy végre tudjak beszélni veled. :D




Remélem mindenkit sikerült egy kicsit "megérintenem" így ebben a virtuális közegben. 

Good Luck my cutes!

Címkék:

theme ©