Lotte T.A.V.A.SZ
2016. 03. 09.


Tavasz. Közismerten a megújulás évszaka. De ha ügyesen pontokat ékelünk a betűk soraiba, a szó máris más értelmet kap. Vagyis, Teljes Akarat Veszteségi Apokaliptikus SZindróma. A betegség tünetei nem nyilvánvalóak, de egy figyelmes szemnek láthatóak. Leggyakrabban a középosztályt vagy az annál fiatalabb korcsoportot érinti ez a fajta probléma. Hogy miről ismerhetjük fel őket? 3 fontos, és hétköznapi hozzáállás fajtából. 
  • Van a nyilvánosan tagadó: aki minden alkalommal azt hangoztatja mennyire nem foglalkoztatja az őt körülvevő változások tengere, a pasik újabb felhozatala, a butikok legújabb kollekciói, vagy a barátok legújabb tagjai. 
  • Van a kényszeres formabontó: aki a tavasz megkezdte után minden idejét arra fordítja, hogy az idei nyárra formás popsit küldjön a luxus telefonok kameráiba. 
  • S végül ennek a két-végletnek a biztos középútja, a megújuló makrancia: aki habár elhivatott az új dolgokra, de a körülmények vagy a körül-vevő környezete ebben meggátolja. 

Gyakorta megesik az emberrel, hogy elgördül a füle mellett a tavasz szó, s ő önkénytelenül is belegondol, miben kéne most idén változtatnia? Lassacskán a társadalom tudatába ég ez a kényszeres kötelesség, amit még jóval előbb januári fogadalomként ígérgetek meg magukkal az érintettek. Ez az évszak, amit potenciális időpontnak tűztek ki, hiszen benne van a jelentésében...megújulás. Mégis többen károsultak a beígért listáknak. S noha a tavaszt nem lehet beperelni, de valójában nem is érdemli meg a nagy-összegű pénzt büntetést! Lehet ez, akaratvesztés vagy vérző szakítás a hagyományokkal. S így születik meg a legtöbb negatívum a többség számára, a tavasz megújuló hiedelméről. Mese, ábránd, amit az ember csak unalom-űzésből tesz, vagy hogy éppen a beszélgetésekben azt mondhassa: "bennem meg volt a szándék." De mikor érezzük úgy, hogy a vesztett csatát a tavasszal szemben, majd elfelejtjük? Napok, netán hónapok után? Miért frusztráló érzés annyira, ha az idei forrónapokon nem a megedzett, feszes formánkban mutatkozunk? Vagy a narancsbőr egyszerűen kiment volna a divatból?
A köznép nagyobb százalékos áranya, még-mindig abban a hitben ringatja magát, hogy a forgatag utcákon finomra barnított, sima bőrű nők és férfiak járnak. Tökéletes, kiphotoshop-olt kollázzsal az arcukon. De a való életben nem így van. Fogadjuk el a tényt, hogy a nők 85%-al rakoncátlan gödröcskékkel van a felfegyverezve a szoknyájuk alatt, és hogy a tökéletes arcösszképét eltorzítja a valóság valódi aránya. A férfiak voltak az elsők, akik megbírtak barátkozni ezzel az igazsággal. Nekünk nőknek - akiknek, szükségszerű lenne megértenie - miért nehezebb elhinnünk? Miért ad szégyenkezésre okot, ha a miénknél sokkal hamvasabb vagy simább bőrű vetélytársat látunk? S legfőképp miért akarunk olyasvalakinek tetszeni, akit nem tartunk esélyesnek házastársnak? Ösztönös, ha egy nő fenn szeretné tartani, domináns fölényét a többi női egyed között. De amikor a strand standjai megnyílnak, miért teszünk rá még egy lapáttal?
Természetes, ha egy nő formában akarja tartani magát, még a "punnyadás-beálló" évszakok előtt. Ahogy az is elnézhető, hogy ezért meghozza a kellő áldozatot is. De vajon jót teszünk, ha koplalásba és tápanyag-mentes diétákba hajkurásszuk magukat? Miért mégmindig a diéták a legjobb kézi-megoldásai a kétségbeesett lányoknak és asszonyoknak? A tavasz nem képes a növényeket szigorú diétára fogni! Helyette, fizikai megerőltetésre sarkalja őket, hogy megnyíljanak, rügyet és virágokat bontsanak. Nekünk embereknek is, a fizikai erőlétre - nem pedig az éhség egyre szélsőségesebb tűrésére - kellene koncentrálnunk. Folyamatos mozgással, kocogással, könnyű erőléti edzéssekkel. Persze nem árt tudni, hogy a cseresznye fa sem dönt úgy egyik percről a másikra, hogy virágot majd rögtön azután gyümölcsöt ereszt. Türelmes, és ilyenek kell lennünk, nekünk is. A végeredmény pedig nemcsak bódító virág itatott fúj az arcunkba, hanem kis szerencsével, növekvő önbecsülést is. ;) 

~ See you soon!
Happy Spring, everyone!

theme ©